Hírességeink

Száz éve, 1900 júliusában született Remenyik Zsigmond, századunk jelentõs írója. A hevesi Dormándon született elszegényedett nemesi családban. Íróvá válását a dzsentri rokonság hamis életfelfogása segítette elõ. A valóság és az illúziók közti terebélyes szakadékot már korán felfedezte, látva azt, hogy míg a rokonok a dicsõ múlttal és a 48-as Rózsa Sándor-barátsággal kérkedtek, az általuk apjára nehezedett, ki nem fizetett váltók terhétõl nyögött a család. Remenyik igazságérzete és lázadó hajlama (amit az anyai Martinovits-vérrel magyarázott) elsodorta osztályától. Ugyanakkor a dzsentri-probléma mindig foglalkoztatta, Mikszáth regényei és Ady versei adták számára a mûvészi kiindulópontot. Tizenévesen regénnyel, novellával kísérletezett, amelyben saját *ellentmondásos* társadalmi osztályát ostorozta az avantgard költészet foglalkoztatta, és felszólalt a háború ellen. Az ifjú író a forradalmakból hamar kiábrándult, és hogy a környezetétõl kicsit távolabb kerüljön, nekivágott Európának, majd a tengerentúlnak, mint egy mesebeli szegénylegény, hogy próbára tegye saját magát. Argentínában, Peruban, Chilében járt, és expresszionista írásmûvészetét itt is folytatta, szervezõje lett a chilei avantgard írói csoportnak. Spanyolul is megjelentek mûvei. 1926-ban hazatért, Bécsben felelevenítette kapcsolatát Kassákkal, Magyarországon pedig a baloldali írókkal, akikkel megalapította az Új Föld címû folyóiratot, amely a fiatal avantgard mûvészek egyik legfõbb publikációs lehetõsége lett. Remenyiket regénytervek is foglalkoztatták. Bolhacirkusz címû regényében szatirikus hanggal festett képet a kor Magyarországáról, aminek következtében hónapokig húzódó per nehezítette életét. Ettõl eltekintve mûvei nem kaptak nagy visszhangot, de az 1937-ben megjelent Bûntudat már nagy elismerést aratott. Ebben a könyvben a dzsentrikrõl és a parasztságról ír, de kritikai hangja szokatlanul nem a parasztságon keresztül szólal meg, hanem „bûntudattal” dzsentri létén keresztül vall a birtokosokról.

A harmincas évek végén a Korunknak, majd a Szép Szónak is munkatársa lett, nagy nyomorban élt, ezért úgy határozott, hogy egy idõre kiutazik Amerikába. Írótársai segítségével 1939-tõl tartózkodott az Egyesült Államokban, ahol a kinti magyaroknak elõadásokat tartott a magyarországi irodalomról a régiektõl egészen a legmodernebbekig. A honvágy 1941-ben hazacsalta, úti beszámolóját nagy érdeklõdéssel olvasták, azonban a háború után hiába volt szocialista múltja, annak ellenére, hogy zsidó barátait is bújtatta, az amerikai beszámolója miatt csak az ötvenes évek közepétõl publikálhatott. Remenyik Zsigmond drámaíróként is jelentõset alkotott, drámája, az Atyai ház gyakran szerepel színházak repertoárján. A sokat látott író élete végéig Dormánd és Eger írójának vallotta magát annak ellenére, hogy éveket töltött hazáján és Európán kívül, sok helyet mondhatott otthonának, és hogy 1962-ben pesti lakásában érte utol a halál.